Japánnak ügyes lavírozásra van szüksége, ha meg szeretné védeni gazdaságát

Japán ellenáll Donald Trump azon törekvéseinek, amelyek egy Kína-ellenes gazdasági blokk kialakítására irányulnak. Tokió számára rendkívül fontos a Pekinggel való kapcsolat, hiszen  

ezzel szemben az Egyesült Államokhoz csupán 15 százalék körüli. 

A japán kormány éppen azon igyekszik, hogy enyhítse a Trump által kivetett vámokat, és szeretnének még a 90 napos moratórium lejárta előtt dűlőre jutni azok ügyében – különösen a kétoldalú kereskedelem területén, például az autóiparban és a mezőgazdaságban próbálja kezelni az Egyesült Államok aggodalmait. Ugyanakkor nem akarják kielégíteni azokat az amerikai elvárásokat, amelyek a Kínára gyakorolt kereskedelmi nyomás fokozását célozzák, az ugyanis fontos gazdasági lehetőségek elveszítésével járna számukra. Kína különösen nélkülözhetetlen importforrása a különböző áruknak és nyersanyagoknak. 

Habár Washington még nem fogalmazott meg konkrét követeléseket ázsiai szövetségese irányába, ha erre sor kerül, Tokió a saját érdekeit kezeli majd prioritásként – jelezték a Bloombergnek nyilatkozó, névtelenséget kérő japán tisztviselők. Egyikük hozzátette, Japán többször is közölte Kínával, hogy a chipexport és a félvezetőkre vonatkozó korlátozások tekintetében nem fogadják el az Egyesült Államok álláspontját.  

A vámok enyhítését is belengetheti az USA 

Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter korábban jelezte, hogy Washington minden szövetségesével igyekszik kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat kötni, hogy aztán „csoportként”, közösen léphessenek fel Kínával szemben. Az is elképzelhető, hogy az USA a kivetett vámok enyhítését kérő országokat arra fogja kérni, hogy csökkentsék a Kínához fűződő gazdasági kapcsolataikat, ezzel megerősítve az Egyesült Államok befolyását ázsiai riválisával szemben. Ha viszont Japán bármilyen formában Kínához közeledne, az arra érkező amerikai reakció gyors és fájdalmas lehet. 

A kínai kormány szintén óva intett minden országot attól, hogy ellene szóló megállapodásokat kössön az Egyesült Államokkal, mivel „határozottan ellenzi, hogy bármelyik fél érdekeinek rovására kössön alkut”. Arra Kóno Taró, a japán kormány liberális demokrata pártjának parlamenti képviselője és korábbi külügyminiszter is felhívta a figyelmet, hogy  

Tokió eközben szeretne megegyezni Pekinggel a tenger gyümölcsei és a marhahús Japánból történő importjának folytatását illetően, mivel azok esetén Kína egészségügyi aggályokra hivatkozva korlátozásokat vezetett be. Az erre irányuló tárgyalások során a két fél egyetértett a multilaterális kereskedelmi rendszer támogatásában, és hogy önállóan kell nyomást gyakorolni a Trump-kormányzatra a vámok enyhítésének érdekében. A japán vállalatok kínai piacok melletti elköteleződését az is mutatja, hogy a Toyota nemrég bejelentette, Sanghajban 2027-ig egy 2 milliárd dolláros gyárat épít.  

Óvatosan kell lavírozni 

Mindeközben az Egyesült Államok 2023-ban első helyre került Japán exportcélpontjai között, megelőzve Kínát. Ennek az egyik oka a kínai gazdaság gyengélkedése, ami óvatosabbá tette a japán cégeket az ottani befektetések esetén. Sokan közülük csökkentették a beruházások összegét a gazdasági körülmények miatt visszaeső bevételek okán. 

A szigetország feldolgozóiparát súlyosan érintette az is, amikor Kína 2010-ben politikai okokból korlátozta a ritkaföldfémek Japánba irányuló exportját. Ezt követően a japán ipar és kormányzat összehangoltan igyekezett diverzifikálni az ellátást, Ausztráliában és másutt talált piacokat, hogy csökkentse a Kínától való függőségét. Japán tart a hasonló korlátozásoktól, miután Peking április elején újabb hét ritkaföldfémet vett fel az exportellenőrzési listájára a Washington által kivetett vámokra válaszul. Szaito Tecuo, a kormány másik koalíciós pártjának elnöke elmondta, arra kérte a kínai tisztviselőket, hogy a ritkaföldfémekkel kapcsolatban „helyesen döntsenek”.  

Ami az Egyesült Államokkal való viszonyt illeti, Japán volt az első ország, amely tárgyalóasztalhoz ült a Trump-kormányzattal, hogy elérje a kivetett vámok csökkentését, ugyanis a kormánynak ügyelnie kell rá, hogy legalább látszólag fenntartsa az együttműködésre való hajlandóságot. Donald Trump még az első ciklusa alatt elmondta, hogy a japán államnak többet kellene fizetnie a területén állomásozó amerikai csapatokért, és ezt a követelését pedig nemrég megismételte. Washington kezében tehát a vámok mellett a biztonsági együttműködés is kényszerítő eszköz lehet, hogy érvényesíteni tudja az akaratát. 

Tokiónak tehát igen szűk a mozgástere: óvatosan kell kezelnie az amerikai törekvéseket, hiszen az Egyesült Államok amellett, hogy az első számú exportpiaca, a legfőbb biztonsági partnere is. Ugyanakkor továbbra is igyekszik fenntartani a jó kapcsolatát Kínával, hogy megőrizze vagy akár bővíteni tudja az ottani piacait.  

„Japánt nagyon rosszul fogja érinteni, ha akár az USA-val, akár a Kínával folytatott kereskedelem visszaesik. Amennyiben a politikai döntéshozók azt mondják, hagyjuk el Kínát, azt az üzletemberek nem fogják szó nélkül hagyni” – mondta Ucsijama Ju, a Tokiói Egyetem politológiaprofesszora. 

Továbbá, ha az ázsiai szövetségesek belemennek Trump tervébe, és megvalósul egy Kínát kizáró gazdasági blokk, az az ellátási láncok átrendeződéséhez vezethet. Európára nézve ez különösen az ipart érintené, hiszen például Németország Kínához és az USA-hoz egyaránt kötődik, így a politikai feszültségek kiéleződése nehéz döntés elé állítaná kontinensünk gazdasági motorját, ezzel szűkítve az ország gazdasági mozgásterét. Ez az exportpiacokra nézve is kockázatot jelentene. 

Ha a japánok ügyesek, Európa tanulhat tőlük 

Hogy a japán kormány hogyan kezelni ezt a kényes helyzetet, arra az európaiaknak is érdemes odafigyelniük. Számos ország ugyanis hasonlóan a két tűz közé került: miközben az Európai Unió igyekszik leválni Kínáról, Donald Trump vámpolitikája éppen az ázsiai nagyhatalom felé tolhatja a kontinenst. Számos nagy cég pedig mindkét fél válaszcsapásait nyögi, főként – az említett – német ipar szereplői. 

A német kereskedelmi kamara április 14. és 17. között 143 vállalat bevonásával készített felmérést, amelyek 86 százaléka válaszolt úgy, hogy megérezte a vámemelések hatását – az autóipari cégek körében ez elérte a 93 százalékot. Amelyek szerint az amerikai vámok közvetlenebb hatással voltak a működésükre, mint bármely más kereskedelmi eszköz, azoknak az aránya 36 százalék volt, csakúgy, mint a kínai vámok által leginkább érintettek esetén.   

Ennek az oka, hogy sok vállalat integrálódott a kínai ellátási láncokba, az amerikai vámok pedig idővel károsíthatják ezeket. Emellett Németország Kína legnagyobb európai befektetője: a nagy német cégek, köztük a Volkswagen, a BMW, a Mercedes-Benz és a BASF is kiterjedt tevékenységet folytat az országban. A tavalyi év első felében a német közvetlen befektetések Kínában rekordot, 7,3 milliárd eurót értek el, ami 12,3 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához képest – derül ki a Deutsche Bank adataiból. 

Emellett az amerikai félvezetőkre és más termékekre kivetett exportkorlátozások is éreztették a hatásukat a megkérdezett cégek szerint, ez pedig igaz a kínai nyersanyagexport korlátozása esetén is. Az előbbinél a megkérdezettek 43, míg utóbbinál a 35 százaléka jelezte, hogy a működését befolyásolják ezek az intézkedések. A vállalatok 38 százaléka elmondta, gyorsítja a kínai piacra való jobb integrációt, ennek érdekében a lokalizációs törekvések fokozását, hogy csökkentsék a külföldi kereskedelmi tényezők, így a vámok hatásait. 

A német kamara mindezek fényében arra ösztönzi Brüsszelt, hogy dolgozzon a Kínával folytatott kereskedelem és a beruházások feltételeinek javításán, ám ez szembemenne az unió függetlenítési törekvéseivel. Az EU-nak ugyanis, Japánhoz hasonlóan, inkább meg kellene ragadnia az alkalmat a Kínától való függőség csökkentésére. Japán azon erőfeszítése, hogy diverzifikálja az ellátási láncait – például a ritkaföldfémek esetében Ausztráliába való befektetésekkel –, erre inspirálhatja a tagállamokat. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: X/Shigeru Ishiba

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.